Azt hiszem minden növénytermesztő rémálma, hogy a kedvezőtlen és szeszélyes időjárás tönkreteszi a palántákat. A múlt hét valahogy nem az a kimondottan kellemes tavaszi időt hozta (és akkor még finom voltam), ezért akik idejekorán helyezték ki a palántáikat, aggódhattak érte, vagy hordhatták őket befelé.

Szerencsére én konzervatív elveket vallok a kiültetés terén, ami azt jelenti, hogy június elejéig nem ültetek ki egy palántát sem. Édesanyámtól tudom, hogy még jégeső is volt Mosdóson:

A palántákon viszont már nagyon látszik, hogy szűkösen vannak, ezért most már minden nap nehezebb. A gyökérzetük szépen körbefonta már a poharak oldalát. A földjeikből valószínűleg már rég minden tápanyagot felvettek, ezért 2 hetente kisebb dózisú tápoldattal öntözöm őket.

Néhány virág önhatalmúlag bekötött, így 1 hét alatt meg is lettek az első terméseim:

A kiültetés előtt mindenképpen szoktatni kell majd a benti palántákat a kinti körülményekhez, úgyhogy ennek a hétnek a végén már a teraszon fognak sütkérezni. Addig is marad a dzsungel-feeling:

Biztató jel, hogy folyamatosan hozzák a virágokat: